Ezzel a tanulságos tanmesével kívánunk nektek kellemes hétvégét!

Dátum: 2021. február 06.

Olvasási idő: 1 perc

Kínában egy vízhordónak volt két nagy cserépedénye.

Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel.

Két teljes évig ez így ment, minden nap - a vízhordó telemerítette mindkét edényt vízzel, de csak másfél edény vízzel tért vissza a házába. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta a dolgát, de a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét és nyomorultnak érezte magát, hogy csak feleannyit tudott teljesíteni.

A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordót a pataknál:
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog belőlem, egész úton hazafelé.

A vízhordó így válaszolt a törött cserépedénynek:
- Észrevetted, hogy a virágok az ösvényen csak a te oldaladon nőnek és nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagokat szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

•

Mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak, teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.

Sziasztok! A SILION Csapat